Forrás: Mária Rádió www.mariaradio.hu

 

„ Ha most feltámadna s eljőne közétek,...” / Arany János/

 

            „ Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható.”

 

            Érdemes kicsit elgondolkodnunk Kosztolányi Dezső szavain! Nekünk, személy szerint nekem is, ekkora élmény az, hogy magyarul beszélek? Jelent-e valamit egyáltalán, hogy ez az anyanyelvem? Századokon át formálódott, költők, nyelvművelők óvták, védték, ápolták, majd édesanyám tovább adta nekem. Megőrzésre, ápolásra, tovább adásra. Nem azért, hogy tönkre tegyem, eldobjam, lecseréljem, mint egy rég megunt kopott holmit.

 

            Ha Kosztolányi Dezső leszállna a buszról a róla elnevezett téren, megértené-e a boltokon ékesedő feliratokat?

 

            Ha Kossuth Lajos végigmenne az utcán, melynek ő a névadója, tudna-e ott az üzletekben magyar árut vásárolni?

 

            Ha Széchenyi István átsétálna Budáról Pestre a hídján, és betérne a Magyar Tudományos Akadémia épületébe találkozna-e ott és útközben kiművelt emberfőkkel?

 

            Persze sok minden nem tőlünk függ; a politika, az országot irányító emberek felelőssége óriási, de a miénk is az. Nem menthetjük fel magunkat, hogy mi megtettünk minden tőlünk telhetőt, ha a legfontosabbat, az elsőt, anyanyelvünk védelmét elfelejtjük.

 

            Mit tehetünk? Beszéljünk ismét magyarul!

 

Team helyett csoportban dolgozzunk, pop corn helyett együnk pattogatott kukoricát, regisztrálás helyett jelentkezzünk! Ne plázába, hanem üzletközpontba menjünk, ott ne triopackot, hanem három csomagot vásároljunk! Tudatosan kerüljük azoknak az idegen szavaknak a használatát, amelyeknek van magyar megfelelőjük! Beszéljünk magyarul! Erre buzdítsuk munkatársainkat, barátainkat, ismerőseinket, mindenkit, akivel csak szóba elegyedünk!

 

            Ha nincs egy szóra jó magyar kifejezésünk, keressünk, legyünk találékonyak és leleményesek!

 

            Akkor, ha visszatérnének közénk a nagy ősök, talán ezt mondanák.

 

            „ Mennyit változott a világ! Alig ismerem ki magamat benne! De az anyanyelv, az első, a legfontosabb, az édes, a drága a helyén maradt. Megértem, amit mondanak a mai magyarok.”

 

            Annyi mindent elvettek már tőlünk! Anyanyelvünket ne adjuk oda, és főleg ne önként!

 

            Zrínyi szavai időszerűbbek, mint valaha:

 

„ Hallj meg engem élő magyar, ihon a veszedelem, ihon az emésztő tűz!” / Az török áfium ellen való orvosság/

 

            Ne engedjük, hogy magyar nyelvünk e tűz martaléka legyen! Vigyázzunk rá, óvjuk meg! Védelmét, azaz használatát, kezdjük el még ma, nehogy holnap már késő legyen!

 

                                                                                    Boronkai Zsuzsanna

Oldal: Magyarul!
Szadai Dobogó Baranta és Hagyományöző Egyesület - © 2008 - 2024 - dobogobaranta.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat