A csitári hegyek alatt régen leesett a hó.
Azt hallottam, kisangyalom, véled esett el a ló.
Kitörted a kezedet, mivel ölelsz engemet?
Így hát, kedves kisangyalom, nem lehetek a tied.
Amoda le van egy erdő, jaj de nagyon messze van,
Közepibe, közepibe két rozmaringbokor van.
Egyik hajlik a vállamra, másik a babáméra,
Így hát kedves kisangyalom, tied leszek valaha.
Által mennék én a Tiszán ladikon, ladikon, de ladikon. Ott lakik a, ott lakik a galambom, ott lakik a galambom. Ott lakik a városban, a harmadik utcában. Piros rózsa, kék nefelejts, ibolya virít az ablakában. Által mennék én a Tiszán, nem merek, nem merek, de nem merek. Attól félek, hogy a Tiszába esek, hogy a Tiszába esek. Lovam hátán seje haj, félre fordul a nyereg, A Tiszának habjai közt elveszek, a babámé nem leszek. |
Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek erdő,
Madár lakik abban, madár lakik tizenkettő.
Cukrot adnék annak a madárnak, dalolja ki nevét a babámnak.
Csárdás kisangyalom, érted fáj a szívem nagyon.
Búza, búza, búza, de szép tábla búza,
Annak közepébe kinyílott a rózsa,
Tüske annak minden ága, nem állja a madár lába,
Kedves kisangyalom, katonahíredet hallom.